Miután beharangoztam, hogy milyen jó helyen is fogok én dolgozni, egy szörnyű nap várt rám hétfőn. Először is Maciek említette a telefonban, hogy Gdanskba megyünk, de én szinte biztos vagyok abban, hogy azt mondta, hogy „to the castle”. Ugyan nem tudtam róla, hogy lenne Gdanskban említésre méltó vár, de nem tudhatok én mindenről. Na és ugye a „to the castle” és a „to the church” nem épp ugyanaz. Én botor meg ugye kevéssé észleltem, hogy Pünkösd Hétfő lesz. Amíg csütörtökön végig foglalkozott velem, addig hétfőn körülbelül keresztülnézett rajtam, az összes dolgozóval egyetemben. A fogyatékosok szerencsére lényegesen figyelmesebbek és nyitottabbak voltak, mint ők. Ez azt jelentette, hogy folyton odajöttek hozzám és magyaráztak valamit lengyelül (mármint a templomi szertartás előtt és után, nem pedig alatta), amit én vagy értettem, vagy nem, de mindenesetre jól esett érezni, hogy nem vagyok teljesen átlátszó. A templom után egy pizzázóba mentünk, hogy megebédeljünk, azt hiszem az volt a csúcs. Kivétel nélkül mindenki választott magának gyorsan egy pizzát, nekem meg rendeltek randomra egyet, mert annyira nem akartak szóba állni velem.
A nap végére hihetetlen tehetetlenséget éreztem és dühöt. Amikor hazajöttem, Ginta megkérdezte, hogy milyen napom volt, én meg kifakadtam és egy órával később még mindig puffogtam. Ginta megnyugtatott, hogy mindenkivel így megy ez az első hetekben, nyugodjak csak meg, ez teljesen normális és elmesélte az ő első napjait, amikor is ugyanaz történt vele is, vagyis hogy egyszerűen megpróbáltak nem tudomást venni a létezéséről. Estére már jól voltam és eldöntöttem, hogy másnap koncepciót váltok, ugyanis nem tudom kivárni, amíg ők szokják meg annyira a fejemet, hogy hajlandóak legyenek szóba állni velem. Az új koncepció pedig egyszerűen az volt, hogy megpróbálok direktbe egy valakit megszólítani és lengyelül kezdem a beszélgetést, meg amit tudok, azt lengyelül mondom. Például az egyik nőtől megkérdeztem, hogy „Lubisz pracować tutaj?” [Szeretsz itt dolgozni?] Miután erre válaszolt, ugye nem nagyon tudtam a beszélgetést lengyelül folytatni, tehát átváltottam angolra, de addigra már nyert ügyem volt. Néhány béna lengyel mondat után, hajlandóak voltak béna angol mondatokat mondani. Szóval minden jó, ha a vége jó és most épp jó, sőt egyre jobb.
Furcsa volt megélni egyébként a másik oldalt. Azt hiszem az egész abból adódott, hogy úgy érezték, hogy nem tudnak elég jól angolul és beszélgessen velem más. Csak hogy mindannyian ezt érezték és ez így összességében elég szörnyű volt. Az ember nehezen választja szét, hogy az a baj, hogy ő maga nem szimpatikus, vagy az a baj, hogy az a nyelv nem szimpatikus, amin meg kellene szólalni. Azt azért elhatároztam, hogy többé nem fogok azon parázni, hogy nekem ilyen vagy olyan a kiejtésem angolul, vagy, hogy ki tudom e magam kellőképpen választékosan fejezni. Ha lesz egy külföldi a társaságban, akkor nem fogom hagyni, hogy azon kattogjon szegény, hogy vele van a baj, vagy csak mindenki lusta angolul megfogalmazni a mondandóját.
Szerdán kirándulni voltunk, kimentünk egy tóhoz. Volt, aki horgászott, volt, aki röplabdázott, volt, aki tollasozott és a többi. A sok játék után raktunk nagy tábortüzet, megsütögettük a kolbászokat, aztán játszottunk mindenféle ügyességi játékot. Az én munkahelyem egyébként ilyen szempontból kitűnik a többi közül, hogy rendszeresen szerveznek programokat. Szerintem ez nagyon jót tesz mindeninek, a dolgozóknak és a fogyatékosoknak is, örülök, hogy ilyen helyen dolgozhatok.
A mai nap volt az eddigi legjobb. Azt hiszem ma elkezdtem kicsit ismerősként mozogni ott. Egyszerűen élveztem az egész napot, festegettem, beszélgettem, segítettem, amikor tudtam. Macieket magyarra tanítottam, ő pedig lengyelre tanított engem. Szó, mi szó az egész nap nagyon jó hangulatban telt és most volt először, hogy amikor lejárt a munkaidő, akkor nem azt éreztem, hogy na, akkor mehetek haza, hanem hogy azért még szívesen maradnék néhány órát. Ezért aztán kifejezetten örültem, amikor megkértek, hogy a szombati vásárra menjek játszani, arcot festeni, no meg árulni a portékákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése