Az út és a nyelv

Az utazásról általában nem tudok sokat mondani. Hosszú volt és többnyire elviselhetetlen. Néha voltak vidámabb pillanatok, például mikor megpróbáltam visszaszerezni a jegyemet a csak lengyelül beszélő ellenőrtől. Megkérdeztem tőle, hogy „Do you speak English?” és a válasz az volt, hogy „Proszę mówić, proszę mówić!” [Valahogy úgy fordítanám, hogy mondja csak, mondja!] Na, de mire jó, hogy tanultam kicsit lengyelül, alap dolgokat egész jól össze tudok rakni, csak ami a túléléshez kell, szóval mondtam neki, hogy „Proszę mój bilet!” [Kérem a jegyemet!] és meg is értette, nekem meg virult a fejem, bár lehetséges hogy itt ragozni kéne, nem tudom biztosan. Az egyébként eléggé jellemző a lengyelekre, hogy angol kérdésre lengyelül kezdenek hadoválni. :)

Egyébként meglepő módon, amint elhagytuk Budapestet semmi problémám nem volt azzal, hogy bármilyen nyelven megszólaljak, amit tudok, vagy nem tudok. Pedig az egyik célom azzal, hogy ilyen hosszú időre elhagyom az országot az volt, hogy majd jól legyőzöm azt a gátat, hogy én nem szólalok meg angolul. Így nem tudom mi lesz ezzel.

Na, de van egy számomra újszerű formája a nyelvhasználatnak, amit a vonaton kezdtem felfedezni. Az egész úgy kezdődött, hogy nem volt olyan egyértelmű, hogy angolul érdemes beszélni, mert nem feltétlenül értették meg a többiek. Szóval először volt, hogy angolul mondtam egy mondatot, aztán lengyelül mondtam egy mondatot. Egy idő után viszont előkerültek valahonnét az agyam mélyéről azok a nyelvek, amiket én valaha beszéltem, a többiek viszont egyáltalán nem, úgy mint az olasz, vagy a magyar. Megint egy kis idő után pedig azok a nyelvek is, amiket se én se a többiek nem beszéltünk sosem, úgy mint a német. Na, ehhez adjatok hozzá még egy kis fáradtságot és akkor kapjátok meg azt, amit itt csak úgy hívunk, hogy mixed language. Vagyis hogy mindent azon a nyelven mondasz, ami a legegyszerűbbnek tűnik az adott pillanatban. Például én a számokat valamiért szeretem magyarul mondani a mondat közepén, ugyanakkor néhány jól begyakorolt szó fordulat lengyelül jön a számra és az összekötések mindezek között pedig angolul történnek. Nekem az nagyon meglepő, hogy néha milyen nehéz egy mondaton belül megmaradni egyetlen egy nyelv mellett.