Lakás, lakótársak, lengyel tanfolyam, miegymás

Gdansk, Gdynia, Sopot – ez a tricity. A három várost az SKM köti össze, ami olyasmi, mint a HÉV nálunk, csak kicsit lepukkantabb. Viszont kapok rá ingyen bérletet, szóval szeretem. :) A Caritasnál vagyok önkéntes, bár dolgozni csak holnap kezdek el. Kilenc önkéntes van összesen a tricityben, három-három minden városban (több is van, csak nem ugyanennél a szervezetnél, így róluk annyira nem tudok). Mi Gdyniában lakunk, nem messze a tengertől. Ma hajnalban felébredtem, kinéztem az ablakon és ez a látvány fogadott:

A lakásról. A hetedik emeleten lakunk, ezért is van ennyire szép kilátásunk. Mindenkinek van külön szobája. Egy török fiúval és egy lett lánnyal lakok együtt. Ha bejön az ember a bejárati ajtón, akkor balról nyílik az én szobám, jobbról pedig a lakótársaim szobája. Az elsőben lakik Erdinc, a másodikban pedig Ginta. Erdinc gyerekekkel foglalkozik, egy napközi szerűségben van és játszik, no meg segít leckét írni, ő 3 hónapja van itt. Ginta egy olyan intézetben van, mint én, csak néhány SKM megállóval odébb és két hónapja költözött Gdyniába. Ott is fogyatékkal élő fiatalok vannak, akiknek művészetterápiát tartanak és idősek. A munkahelyen csak egyszer voltam, bemutatkoztam a főnöknek, Mareknek és körbevezetett az intézetben, bemutatott pár dolgozónak, mint az új önkéntest, na de erről bővebbet mesélni csak később fogok tudni.

A lengyel, a lengyel. Nahát, először is iszonyatosan jó ötlet volt beiratkozni lengyel tanfolyamra, mert rögtön az első napokban nagy sikerélmény, hogy néhány dolgot tudok már lengyelül. Majd kiugrottam a bőrömből például, amikor megkérdeztem egy lengyel biciklistát Gdanskban, hogy „Przepraszam, gdzie jest SKM?” [Bocsánat, hol van az SKM?] és ő értette és válaszolt. :) És akkor ez itt a reklám helye. Ha bárki lengyelül akar tanulni, akkor csak ajánlani tudom a Lengyel Intézetet és azon belül is Elżbietát, aki anyanyelvi lengyel, de tökéletesen tud magyarul, nagyon jó tanár és emberileg is nagyon megszerettem ez alatt a pár hónap alatt.

Na, az itteni tanárról, Magdáról mindez nem mondható el, legalábbis egyelőre, ne hamarkodjuk el. Az van, hogy alapból betettek a kezdő csoportba, na de ugye én már tanultam lengyelül. A mázli az, hogy ugyanabból a könyvből, mint a haladó csoport és ők épp ott tartanak, ahol én befejeztem. Milyen logikus lenne szimplán átmenni a másik csoportba, nemde? Na, ez az a helyzet, amit Kasia, az EVS koordinátorom ért (Kasiát egyébként méltatlanul nem emlegettem eddig, mindjárt pótlom), de Magda, a tanár nem. Végül ideiglenesen abban bírtam vele megállapodni, hogy járhatok mindkét csoportba. (Ez most azt jelenti, hogy heti 2*1,5 kezdő csoportos órám lesz és 2*2,5 haladó csoportos órám…) Kasia megpróbálja elintézni Magdával ezt az ügyet, talán ők jobban szót értenek lengyelül. :)

Kasiáról. Nagyon szeretnivaló és vele töltöttem az első napomat, vele leveleztem korábban az egész projektről, ő hozott haza az állomásról, mondta el a főbb szabályokat, infókat, vele együtt csináltattunk bankkártyát, vitt el vásárolni, mutatott be a munkahelyen stb. Egy kicsi, szőke, rövid hajú nőt képzeljetek el, aki folyton mosolyog, de közben meg nagyon lelkiismeretesen csinálja, ami rá van bízva.