A munka

Csütörtökön voltam először dolgozni. Mivel nyár van, ezért szinte minden nap kicsit máshogyan néz ki. Aznap éppenséggel sportnapot szerveztek a csoportnak, hétfőn pedig Gdanskba látogatunk majd.

Az intézetről. Az intézet Gdynia határán van, egy nagyon szép épületben, ugyan a tengert nem látni onnan, de egy zöld domboldalt igen, majd csinálok képeket is. Hat SKM megállóra van a lakhelyemtől, mindennel együtt úgy 45 perc az út odáig.

Az épület jó állapotban van, 3 emeleten folyik a munka. A második emeleten laknak az idősek, kb. 20 fő. Közülük van, aki már nagyon-nagyon rossz állapotban van és vannak, akik valamilyen egészségügyi probléma miatt kerültek be, de alapvetően jól vannak, nekik tartanak különböző foglalkozásokat. Az önkéntesek általában nem itt dolgoznak, mert úgymond túlságosan nyomasztó idős emberekkel tölteni a napot, nekem nem tűnik egyébként nyomasztónak ez a rész sem, de még csak 5 percet töltöttem ott. Mindenesetre nem szeretném ezt a részt sem teljesen hanyagolni. Az első emeleten sérültek vannak, akiket valamilyen baleset ért az elmúlt időszakban és speciális gyógytornára járnak ide. Nekik nincs szükségük másra, csak egy jó gyógytornászra, szóval nem lesz hozzájuk semmi közöm. A földszinten van a recepció, meg irodák.

Az alagsorban vannak a fogyatékkal élők. Körülbelül 25-en lehetnek és nagyon sokféle fogyatékosság előfordul. Van, aki testi fogyatékos és van, aki szellemi, van akinek down szindrómája van, de akad köztük skizofrén is, vele még nem találkoztam. Főleg fiúk vannak, csak néhány lányt láttam. 20-30 év között van a többségük. Ők nem laknak bent. Nekik ez afféle munkahely. Be kell érniük reggel 9-re és délután 3-ig tart a munkaidejük. Kapnak érte 1000 złotyt (ez kb. 60 000 Ft-nak felel meg), ami nem sok, de emellé még kapnak az államtól valamennyi pénzt. Amikor csütörtök reggel körbejártam a termeket, azt hittem leesik az állam, gyönyörű dolgokat csinálnak és eladásra termelnek. A végső cél pedig az, hogy sikerüljön őket integrálni, az az találni nekik egy munkát, ahol rendesen bánnak velük és megfizetik őket, emellett pedig, hogy többé-kevésbé el tudják látni saját magukat. Az első munkanap, amit ott töltöttem nem egy átlagos munkanap volt. Így csak Maciek, a szupervízorom elmondására hagyatkozhatok a tekintetben, hogy mi történik itt egy normál munkanapon. Különböző workshopokban dolgoznak, kisebb, 6-8 fős csoportokba osztva. Különböző festményeket, kerámiákat, fülbevalókat, bőrdíszműveket és még nem is tudom, miket csinálnak és ezt majd mind megtanulhatom én is. Az első hetekben majd körbejárom az összes műhelyt. 

Az első napomon 9-re kellett megérkeznem a munkahelyre, ahol rögtön az intézmény vezetőjét kerestem, mivel csak őt ismertem. Kiderült, hogy a többiek épp most misén vesznek részt (van egy kápolna is itt), Maciek pedig még nem ért be. Így hát Marek (a főnök) lekísért az alagsorba, ahol főzött nekem egy kávét, majd azt kezdte ecsetelni, hogy évente legalább egyszer Magyarországra utazik, mert nagyon szeret ott lenni. Nagyon szimpatikus pasi, úgy egyébként. Nem sokkal később megérkezett Maciek. Maciek a képzőn végzett és nem sokára megjelenik egy verses kötete, 6 éve dolgozik itt és nagyon szereti, ez látszik is rajta. Megreggeliztünk együtt, aztán megmutogatott mindent és elég hosszan beszélgettünk, mire megérkezett a csoport. Be lettem mutatva egyesével mindenkinek, aki ott volt. Nem mondom, hogy megjegyeztem a neveket, de igyekszem minél gyorsabban belejönni. Ez után beültünk a mikrobuszba és kiautóztunk a sportnapra, egy a tengerparthoz közeli nagy rétre. Itt különböző feladatokat kaptak, amikbe volt, hogy beszálltam és volt, hogy kívül maradtam és segítettem. Ahogy figyeltem, úgy láttam, hogy elég jó kedvűek. Persze még nem ismerem őket eléggé, nem tudom mihez viszonyítani. De mindenki nyitott volt és barátságos, jó volt velük ezt az egy napot eltölteni. Olyan délután 1 óra körül értünk vissza, megebédeltünk együtt. Aztán még készítettem egy fülbevalót decoupage-zsal és közben beszélgettem 3 lengyel önkéntessel. Ők 13-14 évesek, ugyanis a lengyel középiskolákba való jelentkezésnél plusz pont jár azért, ha valaki önkéntesként dolgozott nyáron. Ők is helyesek és nyitottak voltak.

Még rengeteg mindent történt, de majd mindent a maga idejében.. Most lengyelt tanulok, aztán irány a tengerpart! :)